Rajtolás Mohácsról, (becsatlakozási lehetőség: Pécs, és Barcs) Cél az első nap végére: Szlovénia, ahol a szabadság kezdődik, és a Balkán kalandja életre kel. A határt átlépve Horvátország útjai vezetnek bennünket nyugat felé, majd ahogy elhagyjuk a horvát vidéket, a táj egyre vadregényesebbé válik. Kanyargós hegyi utak, illatos völgyek és napsütötte panorámák kísérnek egészen Szlovéniáig, ahol este egy kényelmes hotel vár ránk és a nap méltó lezárása egy tökéletes motoros kezdés után.

A második napunk a pihenésről és a felfedezésről szól. A hosszabb etapok előtt ma lazább tempóban haladunk, hogy a kilométerek helyett a kultúra és a történelem kapjon főszerepet. Délelőtt ellátogatunk a Predjamai rablóvárhoz, amely a sziklákba építve őrzi a legendás lovag, Erazem titkait. Délután pedig a természet veszi át a főszerepet: a Škocjan-barlang hatalmas föld alatti kanyonjai és vízesései felejthetetlen élményt nyújtanak. Este nyugodtan, feltöltődve zárjuk a napot – a következő napok kihívásai előtt tökéletes lesz a ráhangolódás.

A harmadik napon a csomagjaink pihennek, mi nem! A hotelben hagyva szabadon szeljük a kanyarokat és élvezzük a motorozás minden pillanatát. A reggel a Bledi-tónál kezdődik, majd a Bohinji-tó partján haladunk tovább, hogy a Kranjska Gora felé vezető szerpentineken át elérjük a híres Vršič-hágót, Szlovénia legmagasabb hegyi átjáróját. Innen a Soča-völgy festői útjai és a Triglav Nemzeti Park vad szépsége kísér minket. Lélegzetelállító tájak, kanyargós utak és motoros szabadság a javából. Ez a nap maga a balkáni motoros álom.

Rijeka felé fordítjuk a kormányokat, ahol már feltűnik a tenger és megpillantjuk a legendás D8-as utat, a Jadranska Magistralát. Itt kezdődik a nap második, ikonikus része: a motoros álomút, mely a tenger és a sziklák között kanyarog. A Jadranska Magistrala és a Maslenica-híd, a Rijeka–Senj közötti szakasz különösen élvezetes: a tenger illata, a hegyoldalban futó szerpentin, és minden kanyar után újabb panoráma nyílik az Adriára és a szigetekre. Senjben érdemes lesz megállni ebédre a kikötőben. Friss tengeri hal, grillezett tintahal, hideg üdítő, háttérben a motorok és a tenger morajlása. Innen délnek indulva tovább követjük a D8-ast egészen a Maslenica-hídig. A híd piros íve és a mély, keskeny tengerszoros lenyűgöző látvány kihagyhatatlan fotópont. A híd után rövid motorozás következik a tengerpart mentén, amíg elérjük a partmenti hotelt. A napot a lemenő nap fényében zárjuk, a motorok pihennek a parkolóban, mi pedig egy teraszon ülve, egy hideg ital mellett hallgatjuk a hullámok hangját. A nap élményei a fejedben peregnek: a szlovén szerpentinek, a kanyargó Soča-völgy, a Maslenica-híd, és a Jadranska Magistrala végtelen szabadsága.

A nap egy bőséges reggelivel indul, kelet felé, a Zrmanja folyó völgyének, majd a Bosznia–Hercegovina határ irányába. Délelőtt elérkezünk a híres Kravica-vízeséshez, amely a Trebižat folyón található. Innen a Mostari Öreg hídat vesszük célba (Stari Most) ami Neretva folyó fölött magasodik. Az egyik legikonikusabb látvány a Balkánon. a Neretva folyót követjük észak felé, majd lassan emelkedve haladunk el Jablanica és Prozor mellett. Az út tele van íves kanyarokkal, völgyekkel, sziklás hegyoldalakkal. A Mostar–Jajce út Bosznia egyik legszebb hegyi szakasza. Kora este érkezünk Jajcéba, a vízesések városába.

A reggeli kávé után elindulunk északnyugat felé, a Una-folyó völgye irányába. A kanyargós hegyi utak után a Štrbački buk vízeséshez érkezünk. Ez Bosznia egyik legszebb természeti csodája. A víz dübörgése, a fák között szűrődő napfény és a motorok parkolása a háttérben, tökéletes hely egy utolsó közös fotóra a természetben. Innen tovább nyergelünk a horvát határ felé, ahol egy különleges megálló vár: a legendás Željava légibázis, a volt jugoszláv katonai repülőtér, amelyet a hegy gyomrába vájtak. A betoncsík, a hatalmas alagútbejáratok és a hideg levegő a hegyből – igazi posztapokaliptikus hangulat, a motorokkal különösen látványos élmény. Rövid felfedezés és néhány fotó után irány észak, Eszék felé. A nap zárásaként Eszéken ülünk le egy ikonikus cukrászda teraszán. A motorok leparkolva, a csapat koccint egy kávéval és sütivel, miközben felidézzük az elmúlt napokat: a hegyeket, a tengert, a hágókat és a vízeséseket. Ez a pillanat a búcsú, egy kézfogás, pár nevetés, és a megegyezés: „Nemsokára újra együtt, új utakra!”