Reggel 8-kor, Nagycenken nyergeljük a paripákat és a nyújtott, de gyors kanyarokkal tűzdelt Rax vidéket vesszük célba. Első rövid megállónk után, ahol elemózsiát és némi frissítőt kapunk magunkhoz, azonnal gumikat melegítünk a Wildalpen szerpentinjei felé vezető csodás utakon. Meghódítjuk Hohentauern lankáit, a megannyi élvezetes aszfaltjával, hegyeivel és a Gesäuse turisztikai régiójának, vándorokat pihentető természeti csodájánál kortyoljuk a kora délutáni feketénket. Tovább haladva átszeljük a Nemzeti Parkot és leereszkedünk a Mur folyó eredőjétől az annak partján fekvő három éjszakára nyugalmat adó szállásunkra.

Reggeli után , még szinte a gumik be sem melegedtek máris a Sölkpass hágóin találjuk magunkat. Élvezetes hajtűkanyarokkal tűzdelt , olykor számtalan tehenet számláló, némelykor egy sávos, ám kiváló minőségű aszfalton jutunk el a célhoz. Megcsodáljuk a mesés város Hallstatt főterét és múzeumát, majd zsenge ebéd után a Keleti-Alpok közel 3000 méteres csúcsának lábánál a Dachsteinnél vetjük meg lábunkat. Itt még akár hógolyózhatunk is, és a bátrabbak felvonóval hódítják meg a havas hegycsúcsot. Kabátokat ragadva leereszkedünk a nevezetes és gyönyörű jégbarlangba. (A vezetett túra hossza kb. 2 km, 50 percig tart. A barlang kijáratától káprázatos panoráma nyílik a tóra és a környező hegyekre.) Majd a csodát a szívünkbe zárva az Obertauern szerpentinjein karcoljuk az aszfaltot egészen a szállásig.

Ezen a napon a „látványutakból” biztos nem lesz hiány! A Nockalmstrasse csodálatos vidéke és útjai csak bemelegítés lesz a Grossglockner kanyarjai és kilátója felé. A nyugalmas étkezéshez és rövid lazításhoz viszont a Zell am Zee partos része ad majd otthont. Egy biztos! lesz miről beszélni az utolsó Alpokban töltött esténken.

Libasorban, ám zipzár alakzatban intünk búcsút a hegyvonulatoknak és gőzerővel húzzuk a gázt, hogy kontrázhassunk de nem is akárhogy! Utolsó napunk ez arra, hogy kiélvezzük a korábbi látványt és kanyarokat, célként kitűzve a Kalte Kuchl-hágónál motorosok körében méltán híres éttermet. Nagycenki „Viszlát” pontunk előtt, átmotorozunk azon a bizonyos „21”-esen ahol a táj csodás, lelket feltöltő. Így biztosan széles mosollyal állunk fére ott, ahonnan a mai napon már nem lesz visszaút a sógorokhoz , csak az elköszönés néma szavai.